Ránk tekint a világ szeme
Küzdelmünket méltányolva.
Bárcsak igazuk lehetne,
S nemzetünk felvirágozna!

A változásokat érezve
Eltűnt népünk biztonsága,
Az eljövendőtől félelem
Jelentését tapasztalja.

Fél a munkás a gyárakban,
Ha elküldik, mi lesz vélük,
Miből veszik meg kenyerük.

Aggódik az irodákban
Ki nem rokon, sem szerető
Kezdetben lecsökkenthető.


Kezdetben lecsökkenthető,
Ki táppénzen van, beteg,
Kórházba menni nem mer ő,
Ha nincs pénz, dögöljön meg.

A bürokrácia meglévő,
Náluk csak akta az ember,
Kinek szóljon a kesergő,
Egymást védik, szólni nem mer.

Miért színlelnek mindenütt,
Nem látják be bűneiket,
Nem tudják, mi a becsület?

Hol vannak, kik helyettünk,
Értünk akarnak szebb jövőt,
Hozzák a nyugodt jövendőt?

Hozzák a nyugodt jövendőt?
Nyugodjon meg a földműves,
Szántóját meghagyják,a termőt,
Az övé, melybe magot hintett.

Félti anya a gyerkőcöt,
Már ovinál is megjelent
Oly'személy, a fertőzött,
Aranyat csöpp fülből kivett.

Tartanak a kisiparosok,
Adó és helypénz a jussuk,
Hogyan alakítsák sorsuk?

Rettegnek a bolti eladók,
Gyanakvók az emberek,
Este kijárni nem mernek.

Este kijárni nem mernek,
Félnek a kisnyugdíjasok,
Eddig is sokat fizettek,
Mi lesz, ha emelik a voksot?

De inkább otthon éheznek,
Az intézménybe nem vágyók,
Ne rajtuk töltsék mérgüket
Lélek nélküli ápolók.

Ismerjük el, szülötteinkben
Kevés az ember-tisztelet,
.......csak remélni lehet.

Miért nem éreznek semmit sem,
Mikor sértik szüleiket,
Megbántják az öregeket?

Megbántják az öregeket,
Egymással játszadoznak,
Mint a macska az egérrel,
Eltapossák a másikat.

A bizalmuk rég elveszett,
Halkan mondják imáikat,
Nem hiszik már, hogy jobb lehet,
El kell feledni múltjukat.

Éheznek, szabadon, nyíltan,
Már nem bűntethető,
Ha szólni mer a rettegő.

S özönlenek szavaikon
A jogos keserűségek,
Bús szemükben kérdések.

Bús szemükben kérdések,
Hogyan jutottunk idáig?
Valóság ez? Hűségesek
E hazához mindhalálig.

Ők lettek a tévedések
Áldozati bárányai,
S az igaz becsületesek
A kísérleti nyulai.

S a méregkeverők látják ezt,
Átérzik tettük súlyait?
Növelik a nép terheit?

Ha akarják a jobb létet,
Ne az esendőt taszítsák
Még mélyebbre, már nem birják.

Még mélyebbre már nem birják
Lökni a bérből élőket,
Fellépnek vasszívű bírák
Követelve fizetséget.

S ha a számlákat nem állják,
Végrehajtók megjelennek,
Elárverezik a házát
Nem néznek felé gyereknek.

Őket ez nem érdekli,
Végzik kötelességüket,
Nem ismerve emberséget.

Kőszív biztosítja nékik
A megélhetést, s állásuk,
Kitenni hamar adósuk.

Kitenni hamar adósuk
A komor díj-beszedőknek,
Kiknek azon múlik sorsuk
Megértőek ne legyenek.

S ki .....fizetni nem tud,
Küldik a diszpécsereket,
Pénzért veszik le órájuk
A magas bérű emberek.

Az utasítást olyan adja,
Ki szülőjét sem tiszteli,
Csak a juttatás jár neki.

Távol áll tőle mások baja,
Neki egy a fontos: a pénz,
S hivalkodón a kérőre néz.

Hivalkodón a kérőre néz
A neveltünk, a szemtelen,
Undorodva kinyúl a kéz
És eltaszít reménytelen.

Az élet édes nékik, méz,
De későn veszik majd észre
Az aranyról, csak sárgaréz.
S gyűlöletet kapnak cserébe.

Vonják le a tanulságot
A főnökök, a törtetők,
A más kárán élősködők.

Őket is érik majd hullámok,
Ha közömbösségüket hagyva
Nem érdekli mások sorsa.

Nem érdekli mások sorsa
A szex-vállalkozókat sem,
Ifjúságot toborozva
A lányok lelkét rontják meg.

A kupiban várakozva
Testük vonaglik szűntelen,
S feledteti velük pia,
Mily' szent érzés a szerelem.

Lányok, igen vigyázzatok!
A gazdagság csábító,
De ti mindig szegények lesztek.

Nem érzitek? Üres valahol
A bensőtökben, a szeretet,
E szó törli az érdeket.

E szó törli az érdeket,
Szeretet, ez oly' fogalom,
Melyet megfogni nem lehet.
Valóságos földi álom.

S ha eltűnne a gyűlölet,
Nem lesz többé aggodalom,
Siránkozás a jövő végett,
Mosoly derül az arcokon.

Tudjuk, nehéz elviselni
A helyzetet, mit örökül
Kaptunk elődeinktől.

Nem kell haragot szítani,
Ki kell kerülni a bajból,
Összefogva, nem vádolón.

Összefogva, nem vádolón,
Meg nem fordítható a múlt,
S törjék a fejüket azon,
A káoszon hogyan lépjünk túl.

Egymásra nem acsarkodón,
Mert a szemekből már kihúnyt a
Remény, s búsan, szomorúan
A fejünket igába hajtottuk.

Az országházunk nem színház,
A pártok a szócsaták helyett
A megoldást keressék meg!

Hatalmi harcukat vívják
Ahelyett, hogy egyezséget,
Békességet keresnének.

Békességet keresnének
Marakodást mellőzve,
Melyek mostanság is fellépnek
A lapok közt is felelőtlen.

Inkább jó hírt közölnének,
S bíztatnák a magyar népet,
Ki okosabb, s volt elsőnek,
Azt nem kutatja senki sem.

Egymás ellen mutogatnak
Olvasóra fittyet hányva
Írnak cikket acsarkodva.

Ezektől lenne fontosabb:
Vidítani a hangulatot,
Segíteni a rászorulót.

Segíteni a rászorulót,
Ki az útvesztőket járja,
Segélyért, naiv bolondot,
Azt hiszi, segítség várja.

Az ingyenes szolgálatot
Nem érdekli a panasza,
Az összegyűjtött anyagot
Isten tudja, kinek adja.

Duzzog a munkanélküli,
Pénzt talán csak kölcsönbe kap,
Jobban jár, ha fűbe harap.

Kinek állása van,
Lenézi azt, ki éhezés ellen küzd,
Emígy mérgezzük életünk.

Ránk tekint a világ szeme:
Hozzák a nyugodt jövendőt?
Békességet keresnének,
E szó törli az érdeket.

Az öregeket megbántják,
Kezdetben lecsökkenthető,
Még mélyebbre már nem bírják,
Este járni nem mernek ők.

Bús szemükben a kérdések:
Összefogva, nem vádolón
Segítik-e a rászorulót?


A hivatalnok a kérőre néz,
Kitenni hamar adósuk,
Nem érdekli embertársuk.


Miskolc, l991. április Benedek u. 17.

 

Oldal: Mi lesz veled, Magyarország?
Emberi értékek - © 2008 - 2024 - emberi.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat