Kincsesláda az én hazám,
De az ország-vájár vak ám!
Míg a falkák őt támadják,
Sárga kövünk egyre barnább.
Csengnek-bongnak az aranyak,
Konganak az üres hasak,
Erőskezű tétovázók
Munka nélkül várnak. Átok!
Rubintjaink igazítják
Külországba – paraziták
Pucérnak és topless gyanánt,
Nagyon vigyázd magyar a lányt!
Gyémántjaink a művészek,
Csillagról pottyant vendégek.
Torzsalkodás és acsarkodás
Ellensége az Alkotó-láz!
Örömadó smaragdjaink,
Gyermekeink sorsa ma itt
Reménytelen. Rögtelen-e
Ködös jövőjük, s vajon fénylik-e.
Öregeink, hűlt csillagok,
Fényük megfakultan ragyog.
Bölcsesség-arc a bírájuk,
Talán még szükség van reájuk.
Miskolc, l992. Benedek u. l7.