Egymagamban bandukolok,
Mutatják fenn a csillagok
Hol az út, mely hozzád vezet,
Fényük kíséri léptemet.
Ölelkezünk mámorosan,
Míg az Ízisz-lét tovarohan,
Érintésünk villámcsapás,
Lángra lobban, csóvás a vágy.
Eltűntél, égi látomás,
S vallom a végső szó jogán:
Nincsen Tehozzád fogható
Felhőszárnyakon ringató.