Szűkülő falak közt szűköl a lélek,
Kinőtte terét, nem terjeszkedhet.
Súly alatt ernyedő pálma –
Félénken suttogom magamnak:
Talán, ha ketten…
Villanás volt csak és aztán
Mintha a vég vetné rám fojtó hurokját,
Fogy a levegő.
Szürke létezés az enyém,
Melyben felpiroslik olykor egy tető
És halk pálma-neszemre
Élősövény suttog valahonnan:
Zöldje a remény.