Égboltnyi veled az ébredés,
Akár, mint aranylón Nap kel,
S fényében egyre emelkedem,
Szivárványként ölel tekintetem.
S kék ér is vagy patak partján,
Vagy talán láva, tüzes vulkán?
Ellentét vagy, rejtelmesem,
Szomjad olt, aztán feltüzel…
Göncöl szekéren utazom,
Jupiter a lélek-hajóm,
Faodudban engem rejtesz,
Titkom tudod: hív a fenyves...
Jupitert Neptunusszal
Kibékítem, Szaturnuszt
Megkérem, ne tegyen rosszat
Többé, űzze a gonoszat!..
Buta harcos vitéz a Mars,
Égiháborúja csak zavart ütközet,
Eszét hol tartja?
Gúnyos szem a csillagkardja...
Nem tudtad: csillag ellentét
Szikráztat fel zseni elmét.
Bak-Plútó együttállás
Elmennétek? Leszek hálás!
Megmutattad a jellemem,
Szivárvány-lépcsőn lépkedem,
Fényed kápráztatja a szemem,
Tenger csillag az életem,
S míg egyre feljebb szárnyalok,
S alant hagyom a földgolyót
Tudatom új világot lel:
Hajnalló ébrenálmot.