Hinni a szeretet felemelő hatalmában, a mindent elsöprő érzésekben, az annyiszor átélt fájdalmakat, csalódásokat széppé szelídítő áhítatban, a romantikus bűvöletben, az igaz szó erejében – számomra ezt jelenti az írás. Vallom: a vers olyan, mint nemes ékkövünk, a gyémánt: minél tovább csiszolják, annál jobban fénylik.
Kövek csillognak az idő égi-földi műhelyében, ott dől majd el, melyikből lesz értékálló drágakő, melyikből hullócsillag.
Verseim eddig Szendrei Klaudia néven jelentek meg – most már, lezárva múltját, felfedi arcát a rejtőzködő: Kohut katalin.