Emberi értékek

 Kék és fehér felhős volt az ég,
A nap barnított és az álmom becsapott.
Nem tudtam én, merre indulok,
Más-más csónakot sodort alám a gonosz.

Sötét lett az ég és elsodort a szél
Nyugatról keletre, északról meg délre.
Nem vagyok más, csak sápadt falevél,
Ez lettem már, egy tépett kislevél.

Mondd jó uram, a megrontott meddig él,
Mennyit bír egy lélek és miért baj, hogyha fél?

A gonoszság erői meddig lesik még

menekülő lelkemet, s mikor lesz már fény? 

Harmadik gyalázat halálos lesz, s miért?
Mert így akarják, pogányok uralják
Ezt az egész földet, jó uram.

Miért kell a játék és miért nem kell a jó,
Ki vette el szívemet, s ha sírok, kinek jó?
Sírjatok népek és sírjon a föld-golyó,
Mert ilyen tüzet, hatalmasat nem olt el a hó.

Sírjatok népek és sírjatok istenek,
Mert lábbal tapodjátok a mimóza lelkeket!
Kezdjétek el, míg világ forog sírhattok,
Mert besároztátok megint őt…


Miskolc, l994. Tatárdomb, Üllő u. 5.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat