Hangulatom szürke.
Üldögélek félhomályos
Bérház-kalitkámban,
Járkál fel-le a gond.
Minek élek fénytelen,
E szürke, vak világnak
Mi hasznára lettem
Hamuvá hűlt szívet érdemelten?
Voltam gyermekkorom óta nyitott,
Lényem hősugárzóként
Ontotta a szeretet fényét,
S vakított mindenkire.
Mégis leomlott a Déva vár,
Nem talált megértésre álmom.
Ki szeret? Talán Ő? Vagy Te?