A lépések furcsa zaját hallgatom,
S eltűnődöm hosszan ütemükön,
Hogyan járnak mások,
Mit árulnak el a koppanások.
Dúlva, fúlva jön Mérges úr,
Hallik lihegése,
Mérgét nyeli szűntelen,
Lépte hirtelen.
Ráérősen lépked,
Ki a munkát temetné,
Odafönn így adja elő kívánságát:
Vedd el uram, fárasztó a járás!
Szorgos úr lépte koppan,
El ne felejtsen valamit,
Mindig siet, lohol, szalad,
Talán dícséretre vágyik.
Halk suhanás a fák között,
Fülelek, mi ez a neszezés?
Nem lapulok, inkább elfutok,
Tolvaj oson ott.