Csupán két színben látom az embereket.
Kisebb részük fehér, mint a frissen hullott hó,
Ők tudják, minden halandó,
S hisznek abban, amit elérni már nem lehet.
Kristályszívvel, segítő karjaikkal
Ölelnék az igazságot,
De leszíjazza kezüket torz fekete átok,
A nagyobb hatalom: a siker üzletember.
Felpitizve, lerúgdosva karriert ér el,
Lándzsahegy könyökkel törtet előre
Tekintet nélkül holtra és élőre,
S a sötét kebel büszkeségben hízik.
Gyarló fajtája az emberiségnek
A fehér-fekete színűek tábora,
Janus-arcúak, nézik, hasznuk miből adódna,
Barátjuk, ki pénzt enyves kézzel nyert el.
Vajon melyik szín az igazi?
Hófehér, fekete, avagy a kétlaki?
Számomra a tisztaság az igazi,
Melyet a többség könyörtelen kicsinál.