Álmomban a bírámnál jártam.
Ó, az egyetlen kinek bevallhatom
Bűneim, csak ő kérheti számon tetteim.
Mondá nekem az istenség:
„Itt az akarás oly’ kevés,
mi az, mit fel tudsz mutatni,
miért kell egy helyben topogni?”
„Óh uram, volt bennem akarat,
de elvették és nekem nem maradt.
Tudod sok mindent próbáltam,
S tudom, a helyem meg nem álltam.
Az írás lenne számomra éltető,
De kifigurázott a főszerkesztő,
Mikor gúnyolta egyik művemet,
Ezzel rontotta tehetségemet.
Ha kedvem támad festegetek
Görög mintás cserepeket,
Csak az a baj, hogy nem veszik,
Erre manapság nem telik.”...
„Talán jobb neked, hogy éhezel,
S családod ellen vétkezel?
Ha azt akarod, sikeresen élj,
Kell, hogy az emberekhez visszatérj!...
Előre mondom megígérve
’93. a világosság éve,
Azt zengik majd a harangok:
Bort, búzát, békességet kaptatok.